Wing Tsun – Tolnai Nóra pszichológus szemével

A napokban jelent meg egy érdekes cikk a Képmás Magazin oldalain. A cikk tartalmát forrásmegjelöléssel közöljük, a Képmás Magazin felelős szerkesztőjének írásos engedélyével!

A cikket Tolnai Nóra sportpszichológus írta a küzdősportokról és harcművészetekről. A cikkben többek között azt is kifejti, hogy milyen előnyökkel jár bárki számára, ha rendszeresen látogat ilyen edzéseket.

A cikk elején ugyan olvasunk egy fiatal tanítványról, akinek az edzésen betört az orra, azonban itt két dolgot meg is jegyeznénk:

1. A Wing Tsun Kung Fu nem küzdősport, hanem harcművészet, ebből adódóan nincsenek versenyek, így az edzések jellege is teljesen más, mintha versenyre készítenénk fel a gyakorlókat
2. A Wing Tsun Kung Fu Instruktorai magasan képzett szakemberek, a gyakorlatok tanulása a felügyeletük alatt történik,  a sérülések így szinte 100 %-ban elkerülhetőek.

Ezzel a kis kiegészítéssel szeretnénk mindenki figyelmébe ajánlani ezt az értékes cikket, amiből álljon itt egy rövid részlet:

„Motoros és pszichomotoros fejlődés

6–7 évesen az ügyességi és állóképességi fejlesztés egyik legjobb formája valamely küzdősport gyakorlása. Ekkor a gyerekek mozgáskoordinációja már fejlettebb, így differenciáltabban fejlődik a mozgáskultúrájuk, ami kiváló alapot szolgáltat más sportágakhoz is. A küzdősportok fejlesztik a koordinációt és a testtudatot. Olyan mozgásokat tartalmaznak, amikben a test ereje megtapasztalható, komplexen és funkcionálisan fejlesztik az izomzatot, ruganyosságot adnak, ügyesebbé teszik a gyermeket.

Szabálykövetés és szabálytudat

Valamely küzdősport gyakorlása a szabálytudat és szabálykövetés kialakításában is jelentősen közrejátszik. A szabályok betartatása kereteket ad, amiket a nevelőtől, az edzőtől, vagyis egy olyan tekintélyfigurától sajátíthat el a gyermek, akire felnéz, akit követendő példaként azonosít. A keretek biztonságossá és kiszámíthatóvá teszik a világot, segítik a benne való eligazodást. Ugyanakkor a kereteken belül és a szabályok szerint próbálgathatja magát, megtapasztalhatja erejét, olykor a fölényét, olykor az alulmaradást. Ezeknek a sikereknek, kudarcoknak és küzdelmeknek a keretek közötti átélése segíti az egészséges önértékelést, növeli a biztonságérzetet. Természetessé válik a gyerek számára, hogy nem győzhet mindig, de nem is mindig marad alul, és hogy küzdeni azért, hogy jobbá váljon, az egy jó dolog.

Vereség-veszteség vs. siker

A sportban a sikerélmény kulcsfontosságú. Amikor valakivel küzdünk, a felülkerekedés, a győzelem büszkeséget és önbizalmat hoz. Nagyobb önbizalommal és magabiztossággal az önszabályozás és önvédelem is kifejezettebb lesz. Gondoljunk csak bele, milyen csodálatos, ha egy gyermek a testi önfegyelmen keresztül megtanulja megvédeni magát! A testi kontrollon keresztül szabályozni az érzéseit. A határfeszegetésen keresztül a határait. Megtanulja elkülöníteni, hogy mi az, ami rajta múlik, és mi az, ami nem. Hogy a vereségből lehet és kell tanulni, és hogy tud jobbá válni és győzni. A kihívások megélésének és a versengésnek a szükségléte alapvető. Ezt egy küzdősport iránti elköteleződés remekül ki tudja elégíteni. Teszi mindezt úgy, hogy közben nem degradálja le az ellenfelet. Nevel a fair playre, arra, hogy tiszteljük a riválist, és ezzel együtt tiszteljük magunkat is.

Küzdeni, s nem nyerni akarni

Nagyon fontos, hogy a nagyobb kihívás elérése legyen a cél, és ne egy abszolút viszonyítás: első vagy harmadik vagy akárhányadik helyezés. Az legyen a cél, hogy az aktuális legjobbját hozza a gyerek, úgy küzdjön, hogy közben élvezi és kihozza magából a benne lévő legjobbat.”

Ezeken kívül a cikk egyéb érdekességeket is tárgyal, mint pl.:

„A teljesítmény reális értékelése”

„A problémamegoldó-képesség fejlődése”

„Prevenció a deviáns viselkedéssel szemben?”

Ha a teljes cikket szeretnéd elolvasni, kattints erre a linkre. Tolnai Nóra Facebook oldala itt.